Kr.e. 1600-ban az ókori egyiptomiak babot, árpát, tejzsírt, csontragasztót és más ragadós anyagokat kentek a vászonszövetre a sebekre, ami a mai gumipaszta eredeti állapotának tekinthető. Az ókori Görögországban az olívaolajat és az ólom-dan-t összekeverték, hogy pálcikaformát, úgynevezett Dayakilon kemény pasztát készítettek, amelyet vastag aljzaton hevítettek, és azonnal felhasználták. Később a viszkozitás növelése érdekében fenyőgyantát, méhviaszt stb. Ezek a nyomásérzékeny ragasztók kezdeti típusai, és így jön be a ragasztószalag.
1870-ben az Egyesült Államokban a Johnson fivérek (Johnson & Johnson) elkezdték a gumizöld gumit szobahőmérsékleten nyomásérzékeny tapadó tulajdonságokkal, például fenyőgyantával és növényi alapú töltőanyagokkal. Itt kezdődik a modern ragasztószalag. Ezt követően a német gyógyszerész, Beiersdorf (Beiersdorf) a 18S2-ben a gumipaszta bőrirritációjának csökkentése és a gyulladások megelőzése érdekében a gyantasavat semlegesítő cink-oxidot adták a gumipasztához, hogy korai cink-oxid gumipasztát készítsenek.
A húszas években feltalálták az elektromos szigetelő ragasztószalagot, közismert nevén fekete szalagot. A harmincas években az Egyesült Államok (Mr. Drew) feltalálta a celofán ragasztószalagot. Aztán jött a maszkolószalag a festéshez.
A huszadik században, különösen a második világháború után, egymás után jelentek meg az új polimer anyagok, és a világ a polimerkémia korszakába lépett. Az Egyesült Államokban kezdett érvényesülni a szintetikus gumi és a műgyanta fejlesztése. Az olyan termékek, mint a gumipaszta és az ipari ragasztószalagok végre felhasználják ezeket az új anyagokat, javítva a termék minőségét. Az új anyagok megjelenése a bőrt nem irritáló, kiváló öregedésállóságú gumipaszta minőségének is kihívásnak mondható. Ezért a cink-oxid gumipaszta nagy problémája a bőr irritációja, ezért számos új anyag kifejlesztése kezdődött.
Ilyen például az észterezett gyanta, hidrogénezett gyanta stb. A gyanta e két típusának az az oka, hogy a gyanta gyanta vázként gyanta savat használ, hogy javítsa a gyanta és a gumi kompatibilitását, a gyanta észterezése észterezett gyantává; Öregedésállóságának javítása érdekében telítetlen kettős kötéseit hidrogénezve hidrogénezett gyantává alakítják. Ily módon javul a ragasztószalag minősége, így a ragasztószalag-ipar ugrásszerűen fejlődött.
Másrészt a jó öregedésállóságú poliizobutilént a nyomásérzékeny ragasztókhoz használt elasztomerekhez fejlesztették ki. Ugyanakkor hátrányai is vannak a hideg áramlásnak, amelyre számos "módosítási" kutatást végeztek. Például vulkanizált zsírt, fehér olajat stb. adnak a poliizobutilénhez. Ezen kívül van polietilén-izobutil-éter, amely kiváló anyag nyomásérzékeny ragasztókhoz, mint gyanta alapú elasztomer alkalmazásokhoz nyomásérzékeny ragasztókhoz. Ezenkívül egykomponensű nyomásérzékeny ragasztó egy akril nyomásérzékeny ragasztó, nyomásérzékeny ragasztó lágyító egy-polibutén stb. Ezek a polimer anyagok bizonyos szerepet játszanak a nyomásérzékeny ragasztók minőségének javításában és az irritáció csökkentésében gumipaszta a bőrre.
Új anyagok nyomásérzékeny ragasztókban történő alkalmazása bár csökkenti az allergiás dermatitisz előfordulását, az irritáció okozta dermatitisz teljes megelőzése lehetetlen. Mióta én860 (Dr. Golden) feltaláltam a szellőző gumipaszta készítésére szolgáló nem szőtt anyagot, a gumipaszta tovább csökkentette a bőrirritációt, és egyúttal sikeresen alkalmazzák vakbélműtéteknél is. Ezért a szellőző gumipaszta és a szellőző ragasztószalag is gyorsan fejlődik.





